Az elérhetetlen 2010, ápr 6 Kedd PV tv
Ha valaki fanatikus műlegyes, a romló hazai helyzet ellenére is eljuthat két „best víz”-re: Boszniában és Szlovéniában. Én mégis egy itteni-külhoni elérhetetlenről álmodozok a; Gader-völgyi patakról. Lehet, hogy nem csak a magyar oktatási rendszer tehet róla, de tény, hogy az emberek túlnyomó részének fogalma sincs arról, hol is van, a Fátra. Mondjuk a Nagy Fátra. Ezer esztendőn keresztül Túróc vármegyéhez tartozott, most az évente változó Szlovák közigazgatási területek miatt nehéz így meghatározni… maradjunk annyiban, hogy a Stubnyafő-Túrócszentmárton-Rózsahegy háromszögben található. A Gader patak, a Nagy Fátra nyugati oldalán ereszkedik alá, és Blatnicza-patak néven éri el a Túróc folyót. Kristálytiszta vizét nem sokáig viszi magával a Túróc sem.
Mártonnál már a Vág veszi át lesodródó túróci péreket. A Gaderbe viszont nem úsznak fel a pénzes pérek. Nem pér-szinttájú hely és még nem is „sima” pisztráng-szinttáj. Magashegyi szubkárpáti vidék, egyedülálló növény és állatvilággal. Hargitát megszégyenítő a barnamedve populációja, valamint, Európában egyedülálló szivárványos pisztráng és pataki szajbling állománnyal büszkélkedik. Azaz büszkélkedhetne, de valamilyen okból, (talán a megóvás miatt?) titkolóznak a tót atyafiak.
A hegység nagy része látogatók elől elzárt terület, igazi rezervátum. Még a bakancsos turistáknak is erdészeti engedély szükséges a sorompókon túlra. Rendőri erővel viteti el az erdész azokat, akik papír nélkül lépdelnek a kijelölt turista úton… Erdészből pedig legalább annyi van arra felé, mint gombából. Szóval itt pisztrángozni, lehetetlenebb kategóriába tartozik mint, Mongóliában tajmenezni. Felvidéki barátom révén nekem mégis sikerült…
Különösebb felkészülést nem igényel, a Gader patak, úgy érdemes horgászni rajta mint más kispatakon. A Blatnicza feletti rész, kiszélesedéseiben és hosszú egyenes szakaszain mindig akadnak kilós szajblingok vagy sebesek. Sok esetben a szikláknak rohanó víz padmalyokat képez. Szabad szemmel látni lehet, ahogy veszekednek a pisztrángok a helyért. Ha ilyenkor húz el mellettük a műcsali, biztosan vehemens támadásra számíthatunk. Nem ritkák a métert meghaladó gödrök, főleg a sóderaljzatú részeken.
Itt, a lenti szakaszon sűrű erdőben fut a patak, de gázolva mégis könnyen dobható, mert viszonylag széles a meder, és azért, rétek is tarkítják a tájat. Szárazléggyel május közepe előtt, próbálkozni sem érdemes.
Gyakran még áprilisban is fagy az éjjel.
Ha viszont elérkezik a szárazlegyes szezon, a mély gödrök alján lapuló veteránok se tudnak ellenállni egy húsos nagyszárnyú kérésznek. Fantasztikus látvány amint a mély alján heverő sötét „tuskó”, vízből ugró szivárványos pisztránggá válik. Rövid, de erős bot kell ide, rövid előkével.
A felső szakasz már nem ilyen. Egy csapásra változik a víz, amint elhagyjuk a titkos területet határoló sorompót. Pont itt, egy mesterséges vízesés állja a vonuló sebes pisztrángok útját. Persze nem ezért építette az erdészet, hanem a közeli menedékház áramfejlesztőjét hivatott szolgálni a víz ereje. A vízesés alakította teknőben pisztrángok gyűlnek, Alaszka idézésre. Egy nagyobb példány behúzódik közvetlen a zubogóba, nekiveselkedik, remeg, egyre gyorsabban, és katapultál a víz fölé. A szivárványosok többségének sikerül feljutni, a majd kétméteres akadályon. Minél feljebb jutunk, annál tagoltabb, változatosabb a patak.
Éles kanyarok után többlépcsős zúgók (akár a szalajkai Fátyolvízesés), alatta kiterülő lapály, ritka virágokkal, meder közepén óriási fehér szikla, rajta fiatal fenyő nő, és megannyi vadregényes kép színezi a völgyet. Kedvenceim, az égnek futó sziklafalak közti szorosok, hol ugrásnyira szűkül a meder, és félelmetes robajjal tör át a víz. Itt veszélyes. Ne itt fussunk össze a medvével…
Horgászatilag, a sziklaormokat kerülő meder a legkönnyebb pálya és az ezer méter feletti fennsíkok rétjeit szelő egyenesek. Több olyan hely is van, ahol óriási sziklát választ ketté a patak.
Ezekben a kapukban tovább időzök a kelleténél, de nem a horgászat miatt. Egyszerűen nem bírok betelni a természeti látvánnyal… pedig a halak se utolsók. Nagy szivárványosok, pataki szajblingok és ki tudja milyen pisztráng-hibridek lakják még a Gadert.
A szárazlegyet ejtegetni, a sztrimert partmentében húzni, nedves léggyel söprögetni a súlyozott nimfákkal pedig, mártogatni kell. A megszokott legyes technikákat, a körülményekhez kell adaptálni, másképp kell dobni, másképpen kell sok mindenben eljárni, mint a Száván, Rio Grandén, Bighornon, Unacon, Skeenán vagy a Laxá i Kjósán, de ettől még ez a kárpátiai csoda, a Gader; BEST kategóriás horgászvíz.
fotók és szöveg : Erdélyi Balázs