Garadna bűvöletében 2010, márc 19 Pén Pv tv

Nem bővelkedünk hazai pisztrángos vizekben a műlegyes horgászok napra készen fújják, azt a néhány helyet, ahol aránylag eredményesen lehet pisztrángra horgászni.
Van közöttük néhány nagyon kedves, a zempléniek közül a Bódva-folyó a Tolcsva, a Cserenkő és a Bózsva-patak.

A Bükk patakjai közül a Garadna a Szinva és a Bán-patak. A tavak közül a Hámori-tó a Ménes-völgyi-tó a Kőkapui-tó. Esetenként lehet pisztrángot fogni Zala-folyó felső szakaszán (voltak évek, amikor az illetékes megyei horgász szövetség nagyon odafigyelt a pisztrángtelepítésre!) és ott van nekünk még a nyugati határszél néhány szeretnivaló vize a Pinka a Gyöngyös és a Répce.
Jómagam évente egyszer elzarándokolok Lillafüredre a Garadna patakhoz ahol letudva a kötelező látogatást Hoitsy Gyurinál (lLillafüredi pisztrángtelep) megpróbálok néhány szép halat fogni. A Garadna elsősorban műlegyes víz, nézzék el nekem, ennek a szakágnak elkötelezettjei, hogy pergetve horgászom.



A Garadna völgyében futó patak Szentlélek alatt ered, felveszi később a Sebes-vizet majd néhány kilométer után megérkezik a Hámori-tóba. Közben történik egy és más, nevezetesen, hogy évenként többszöri pisztrángtelepítés révén remek pisztrángutánpótlás érkezik a patakba.
Volt már alkalmam horgászni a Garadnán augusztusi kánikulában, amely csak kevés jóindulattal volt mondható eredményes horgászatnak, tekintettel a csekély vízmennyiségre.
Más volt a helyzet áprilisban hóolvadások idején, amikor a szelíd patak, medréből kilépve árvizes állapotokat produkált. Végre aztán sikerült kifogni egy olyan napot, amikor víz is volt a Garadnában meg pergetni is lehetett.
A Garadna-patak, medre 0,2-1 m mély, 1,5-2,5 m széles, zúgókkal, bedőlt fákkal négy-nyolc kilométer hosszan horgászható. Területi engedélyt a pisztrángtelepen lehet váltani. Rövid patakparti bottal, vékony zsinórral apró körforgóval hol ejtegetve, hól a zúgók alatti örvényben, máskor egy-egy bokor takarása alól szedegettem a halakat rövid fárasztás után visszaeresztve.


Aki horgászott már komolyabb patakon, testesebb folyón, pisztránggal bőven telepített nagy tavon, ahol csónakból is lehet legyezni vagy pergetni, annak kevésbé izgalmas a mi sekély patakjaink esetleges zsákmánya, de így is megvan a maga szépsége, kivételessége.
A Bózsva partját cserkeltem több órán át térdig érő gazban, sáros omladékos partoldalon két darab szivárványos pisztrángot fogva. Nem sok, de mégis milyen öröm volt megfogni lefényképezni, visszaengedni őket.
Előtte egy évvel a Mühosz lelkes tagjaival helyeztük ki a halakat és ne szégyelljük kimondani- voltak fenntartásaink. A rossz hír szárnyakon jár, a telepítés után alig egy nappal megjelentek azok a helybéliek, akik mesterei a rabsickodásnak. Szerencsére a tisztességesebbek, a természetőrök, a polgárőrök nem hagyták annyiban. A szigorú fellépés eredménye hogy ma is van fogható pisztráng a patakban!

Visszatérve a Garadnára nem lehet elég hálával, tisztelettel gondolni a Magyar Királyi Erdőgazdaság hajdani vezetőire, akik 1932-ben a Hámori tótól néhány kilométerre megépítették a pisztrángnevelő telepet. Ahol ma sebes pisztrángot, szivárványos pisztrángot, pataki szajblingot, szaporítanak. Volt már javaslat korábban is pisztrángnevelő létesítésére még 1906-ban javasolta Hermann Ottó az Országos Halászati Felügyelőségnek a Szinva völgyében egy pisztrángtelep megépítését. A tervből nem lett semmi, helyére villák és fürdőtelep épült, no meg egy farakodó.

Az előzményekről csak annyit, hogy a Garadna és a Szinva patakokban és a Hámori-tóba1910-ben telepítették be a szivárványos pisztrángot a meglévő sebesek mellé. Új színfoltot jelentett, hogy a lillafüredi építkezések során áthelyezték a Szinvát, mert elkészült a vízesés. Vásárhelyi Istvántól tudjuk, hogy 1931. szeptember 14-én egy angol horgász egy nap alatt 192 db (6o,74 kg) pisztrángot fogott és ezért 396,88 pengőt fizetett. A Palotaszálló vendégei nagyon kedvelhették a pisztrángot, Vásárhelyi kénytelen volt munkaideje után horgászni a hotel konyhájára. Nem akármilyen horgász lehetett a kiváló tudós, aki 1940. november 16.-án 125 db pisztrángot fogott.
Pisztrángozás mellett mestere volt a pontyhorgászatának is 1938-1944 között a Hámori tóból kifogott 2691 kg pontyot, 1940. augusztus 6-án pl. 54,60 kg-ot.
Az 1932-es építésnek igazán az adott lendületet, hogy még abban az évben a Hámori-tó pisztrángjainak nagy része elpusztult. Így esett a választás a Garadna völgyére ahol a Margit forrás oxigénben dús és állandó hőmérsékletű vizét alkalmasnak találták a szakemberek a tavak táplálására és az ikrák nevelésére.
Az első ikra szállítmány 1933. március 1-én érkezett Traismauerből, később pedig Znióváraljáról. Az ikraszállítmány megérkezésével egy időben került a telepre Vásárhelyi István, erdőőri beosztásban. Vásárhelyi korábban 1912-14 között Erdélyben egy pisztrángos gazdaságnál dolgozott. Kivételes tehetségű ember volt nagy gyakorlati tapasztalattal. Nagy lelkesedéssel kezdett dolgozni hamarosan elkezdődött a saját anyaállomány kialakítása, amit a környező patakokból fogtak be.
fotók és szöveg : Zákonyi Botond