A Hegyköz szívében található Pálháza, amelynek
lelkes sporthorgászai május 13-án és 14-én „történelmi" tettre szánták el
magukat. A fejükbe vették, hogy kitakarítják a Bózsva patak egy részét.
A Zempléni
Pisztráng Sporthorgász Közhasznú Egyesület által szervezett szemétszedésre az
ország majd minden részéből jöttek a segíteni akarók. Három kilométeres
szakaszt sikerült megtisztítaniuk, ez a terület a Kovácsvágás felé
vezető Bózsva-pataki Kárász-hídtól az ipartelepi buszfordulóig terjed. Az
eredmény 250 zsák szemét lett, és ez csak
három kilométer a húsz kilométer hosszú Bózsva patakból, amely a hegyközi
medencedombság legnagyobb, legbővízűbb patakja. A Rünyván át összegyűjti a
Bodrog vízvidékéhez tartozó alacsony középhegységi környezetben eredő vizeket,
köztük a Bisó, -a Falu, -a Nyíri,- a Kemence- és Komlóska-patakot. A Bózsva
változatos víz-viszonyaival, rengeteg búvóhelyével kiváló élőhelyet biztosított
korábban a sebes pisztrángnak, amelynek állománya igen megcsappant. Pedig a
patak forrásától Bózsva településig még mindig szép számmal található kicsi átlagsúlyú
és fiatal nemzedék, de ez főleg annak köszönhető, hogy kiesik a rabsicok
útjából. Az orvhalászat itt ősi mesterség, de még ennél is nagyobb veszély a
patak és környékének szemetessége.
Aki már járt
a Zemplénben, az tudja, hogy hazánk páratlan szépségű tája, amely oly sok
látnivalót, természeti és kulturális értéket rejt, ahol lépten-nyomon velünk
van a vidék regényes történelme, Rákóczi és kurucainak szelleme, ahol évről
évre bakancsos kirándulók ezrei
túráznak.
Ezért is illeti külön köszönet a Hegyközi Erdészeti
Igazgatóság munkatársait, a Pálházai Önkormányzatot, a Pálháza Jövőjéért
Egyesület tagjait, a Műlegyező Horgászok Országos Szövetségét, amelynek telkes
elnöksége és a tagságának nagy része jelen volt, hogy a helyi horgászokkal
együtt részt vegyen a szemétszedési akcióban. Több száz műanyag flakon, több
tucat autógumi, mosógépek, bojlerek, akkumulátorok, és ki tudja még mi minden
került elő a nem könnyen rnegközelíthető patakból. A rengeteg szemét nyilván
több év hozadéka, de a rendbetett partszakasz látványa talán egy új időszámítás
kezdete is. Mert lám, alig telt el pár nap a szemétszedés után, máris jó
hírekről számolhatok be, hiszen a helyi egyesület és a Magyar Pisztrángos
Vizekért Alapítvány együttműködésének köszönhetően pisztrángtelepítésre voltunk
hivatalosak. A hazai pisztrángtenyésztés fellegvárából, a Garadna-patak
lillafüredi pisztrángtelepéről érkeztek a halak, amelyeknek egy része ivadék, a
többsége pedig horogérett, 25-30 centis
sebes pisztráng volt
Az ivadékok nagy része a Nyíri- és Kemence-patakba,
illetve a Bózsvába került, a nagytestű halakat pedig a szakemberek által
kijelölt szakaszokra telepítették. Jelenleg a védelem megszervezése folyik, de
én már tudom, hogy a Bózsva életében új fejezet íródik. Garancia erre az egyesület
tagsága, új vezetése és az a lokálpatrióta szemlélet, amely okos gazdasági
érdekeltségekkel, is társul. Az egyesület tagjai közt szép számmal vannak
szobakiadók, vendéglátósok, akik tudják, a pisztráng nem csak jó ízű hal , de
kivételes zsákmánya a sportszerűen horgászó műlegyesseknek és azoknak, akik
szeretik a cserkelő-pergető horgászatot
A
jó hír szárnyakon jár, és én biztos vagyok hamarosan feltűnnek a Bózsva partján
azok a zöldmellényes combcsizmás horgászok, akik családostul érkeznek majd. Köztük sokan lesznek majd akik felülnek
a Pálháza-Kőkapu-Rostalló, között közlekedő erdei kisvasútra, hogy
rácsodálkozzanak a Kemencece-patakra, a Kőkapui-tó fölött őrködő
vadászkastélyra (a büszke vadászkastélyt svájci mintára a Károlyi család
építette a 19. század végén), hogy Rostallóra érkezvén majd hangulatos kirándulást tegyenek az Ördög-völgy
hegyi katlanjában. De nyilván megnézik majd Pálházán a Perlitmúzeumot, Európa
egyetlen olyan ásványmúzeumát, ahol a perlit ilyen sokféle feltalálási
formájában látható. Betérnek majd a Térségi Művelődési Ház állandó
kiállítására, ahol Szigeti Sándor Zempléni Tárlat című fotóin ámulhatnak, és
megnézik Tóth S. Alex csontkép-készítő művész alkotásait is. És átsétálnak a
Vadászati Múzeumba ahol Sándor nyugalmazott fővadász négy évtizedes gazdag
szakmai pályafutásának emlékeiben gyönyörködhetnek. A kiállítás különlegessége,
hogy olyan bikák agancsait láthatjuk, amelynek agancsformája nem volt alkalmas
a továbbörökítésre. Az egyes agancsok alatti ismertetés indokolja is, hogy miért
kellett elejteni. Magam is megnéztem a kiállítást, és ámultam a vaddisznó
agyarakon, ezeket egyéni vadászatokon, cserkeléseken vagy lesen ejtette el,
legtöbbjét éjjel, lámpa használata nélkül. Kissé megilletődve állok a vitrinek
előtt, tisztelegve a sajnos éppen korházban fekvő Rácz Sándor „ereklyéi"
előtt. 2001-ben tüntették ki a Magyar Nemzeti Vadászrenddel, és itt látható a
„Muflon”, és „A vadászt az árnyéka kíséri" című könyvei is. Számos szakfolyóiratban publikált, köztük
németnyelvű szaklapokban is. Hosszasan lehetne még méltatni vérebvezetői és
tenyésztői-, valamint bírói munkásságát, de most a legfontosabb, hogy minél
előbb meggyógyuljon, és újra itt lehessen övéi között