Ránk zúdult a tél, megállás nélkül építi állásait idefenn az északi végeken.
A városi havakhoz szokott autósnak szemkápráztató a hófehér lepel, melybe csak
a szánok talpa hasít barázdát, csipkét pedig a környék vadjainak lábnyoma
formáz. Az út mellett a Jósva-patak
szalad, szélein jégvirágos a part, bucskázik rajta a reggeli fény, párolgó vize
mögött rejtőzködik a közeli Jósvafő.Téli
patakjáró túránk úti célja ez a szerény vízfolyás, amely a természet rendjéhez
igazodva patakká duzzad, de vannak évek, amikor folyónak képzeli magát.
Jósvafőn a barlangból kifolyó forrás vize be, itt a legzordabb télben is lehet
pisztrángot vagy domolykót fogni. A környéken fakadó karsztforrások kisebb
patakokat táplálnak, köztük a Jósva-patakot, amely a forrásától indulva 400-500
méter után felveszi a Komlós-forrás vizét. A falucska északi részén csatlakozik
hozzá a Tohonya-patak, mely a Kecső-patak, Szabó-kút, Kis-Tohonya, Nagy-Tohonya
és Lófej-források vizét szállítja. A majd' kétszeresére duzzadt Jósva-patak,
Ófalu végén felveszi még a Kajta-patak vizét is. Miután összegyűjtötte a
környék forrásait, csapadékvizeit, elsiet a Bódvába, az-után a Sajón keresztül
a Tiszába, Dunába, majd a Fekete-tengerbe. Érdekes, hogy a pisztrángászok által
oly kedvelt Jósva-patak kezdete egy 1953-as felmérés szerint a szlovákiai
Kecsőben van - és nem Jósvafőn. Ha innen számoljuk, akkor a Jósva a torkolatig
164 kilométer hosszú utat tesz meg.